Földrajzi fekvésének, elhelyezkedésének köszönhetően fontos szerepet töltött be a történelem során. Évszázadokon keresztül a Hernád-völgyi nemzetközi kereskedelmi útvonal egyik állomása, valamint Tokaj-Hegyalja nevezetes szőlőmĹąvelő és bortermelő vidékének része volt.

Abaújszántó már a XV. században mezővárosi rangot kapott. A településen termesztett boroknak fő felvásárlója Krakkó volt. Abaújszántó mindig is híres volt bortermeléséről és céhes iparáról. Lakosai jómódúak voltak, mely tükröződik a Fő utca lakóházainak megjelenésében is.

A város határában 1933-ban termálvízre bukkantak, amire fürdőtelepet létesítettek.

Látnivalók:

• Evangélikus templom
  
• Görög katolikus templom
  
• Kisnemesi lakóház
  
• Zsinagóga
  
• Patay-kastély
  
• Református templom
  
• Római katolikus templom
  
• Ulános- (Kapitány-) ház
  
• Termálvizes fürdőtelep
  
• Pincesor

Legenda szerint Árpád serege itt tartotta els? pihen?jét a honfoglalás idején. A településről az első írásos dokumentumokat az apátság XII. századból származó alapítólevelében találták. Református temploma 1625-ben épült.

A község fontos kereskedelmi utak keresztezésében található, melyek a háborúk idején a hadak útjaivá váltak, ezért a történelemben bekövetkezett háborúk mindegyikét megszenvedte. A település napjainkra Szerencs várossal gyakorlatilag egybeépült.

Látnivalók:

• Fa harangláb
  
• Görög katolikus templom
  
• Római katolikus templom
  
• Református templom
  
• Millenáris emlékmő
• Petőfi szobor
  
• Kopjafa

Bodrogkeresztúr a Bodrog folyó jobb partján, a Zempléni hegységnek a déli részén fekszik

Az ásatásoknál feltárt leletek tanúsága szerint Bodrogkeresztúr már a történelmi ókorban is lakott település volt. A bronzkorban a község helyén öntőmĹąhely mĹąködhetett. Bodrogkeresztúrról az első hiteles oklevél 1239-ből ered. Ebben említést történik egy várról, melyet valószínĹąleg a Tiszán átkelő tatárok 1241-ben teljesen elpusztítottak.

A településnek a XVI. században mezővárosi rangja volt, nyomdával, saját törvénykönyvvel, pallosjoggal rendelkezett. A megélhetés alapja a szőlőtermesztés és borkultúra, valamint a borkereskedelem volt.

Látnivalók:

• Reb Steiner Saje Csodarabbi sírja
  
• Eötvös-ház
  
• Görög katolikus templom
  
• Millecentenáriumi emlékpark
  
• Magyar Motorok Múzeuma
  
• Máriássy-kúria (mĹąemlék)
  
• Rákóczi-ház (mĹąemlék)
  
• Református templom
  
• Római katolikus templom (mĹąemlék)
  
• Zsidó temető

Első említése Kysfalud néven 1220-ra tehető. 1317-ben egyházi tulajdon volt, 1459-ben pedig már Tokajhoz tartozott.

A Bodrog folyó partján húzódó település remek lehetőséget kínál a vízi turizmust kedvelőknek. A természetimádóknak a település határában húzódó Tokaj-Bodrogzug tájvédelmi körzet gazdag madár- és növényvilága kínál számos látnivalót.

Látnivalók:

• Schell-kúria
  
• Tájház
  
• Római katolikus templom

A település nevét először 1244-ben találjuk meg írásokban, amikor IV. Béla vallon (olasz) vincelléreket telepít a vidékre, hogy a tatárjárás során elpusztult szőlőültetvényeket újratelepítse. A XIII. században ők építettek kőtemplomot és kisebb erődítményt a védelmükre. A középkorban mezőváros volt. A török hódoltság idején elpusztult, de újra felépült. Birtokosai közül érdemes megemlíteni a Perényieket és a Rákócziakat. A XIX. században a Lónyay család birtoka volt, ők építették a kastélyt az 1860-as években.

Látnivalók:

• Lónyay-kastély
  
• Román kori templom
  
• Görög katolikus templom
  
• Római katolikus templom

Legrégebbi írásos említése 1404-ből származik. Első birtokosai a Berényiek voltak. 1486-ban a Lorántffyak és a Rákócziak kezébe került.

II. Rákóczi Ferenc adományaként a településnek több tulajdonosa is volt, végül az Erdődyek birtokába került. 1830 táján kezdett hozzá Szirmay Ödön a község határában lévő gyógyfürdő építéséhez. A környéken egy időben aranyat, kalcedont, kaolint, vas- és mészkövet bányásztak.

Tokaj-Hegyalja borászait és kereskedőit egykor a település híres kádárai látták el mesteri hordóikkal. A település napjainkban újra a kádárok és fafaragók hagyományainak egyik legjelesebb őrzője.

Erdőbénye nevéhez fĹąződik az aszúbor. Itt volt prédikátor a híres Szepsi Laczkó Máté, aki kidolgozta az aszúborkészítési technológiát. Elsőként 1631-ben Lorántffy Zsuzsanna kapott a nemes italból, amelynek azóta világhírĹą lett a neve, és manapság már csak a "borok királya a királyok bora"-ként emlegetik.

Látnivalók:

• Budaházy-Fekete-kúria
  
• Református templom
  
• Református szeretetház
  
• Római katolikus templom
  
• Szirmay-kastély
  
• Tengerszem
  
• Kolera-oszlop
  
• Szepsi Laczkó Máté-szobor
  
• Gyógyfürdő
• Aranyos-völgy

A terület első birtokosai a Pálosok lehettek, aki állítólag 1353-ban kolostort építettek a községben. 1398-ban a település neve Horváti alakban fordul elő. A legenda szerint nevét IV. Bélától kapta, aki tatárjárás után összeszedve a megmaradt magyarokat, így szólt hozzájuk: „Ne legyetek széjjel, össze tartsatok! Gyertek le a völgybe, ezt az erdőt vágjátok ki!” Innen a neve, hogy az erdőt hord ki, és vágd ki! Nevét valójában a falu korabeli birtokosáról kaphatta. 1647-ben Lórántffy Zsuzsanna révén a Rákócziak birtokába került. A Rákóczi-szabadságharc bukását követően több nemesi család kezén a Waldbott család tulajdona lett.

A település a Tokaji-borvidék szerves része, itt húzódik a Tokaj vidéki világörökségi övezet északi határa is. A boráról ismert településnek különös hangulatot kölcsönöznek a falu közepén emelkedő domboldalon kiépült pincesorok. A települést három patak is keresztezi, tiszta vizében még ma is élnek pisztrángok. Bora, fekvése, természeti környezete mellett, Erdőhorváti tiszta levegője, csendje, nyugalma miatt lehet népszerĹą a turisták körében.

Látnivalók:

• Ispáni lakások
  
• Római katolikus templom

Régen két részből állt, Alsó- és Felső-Golopból. Felső-Golop Abaúj vármegyéhez tartozott 1875-ig, amikor a Zemplénben fekvő Alsó-Goloppal egyesítették. Árpád-kori okiratok is említik, IV. Béla 1255-ben írt adománylevele szerint Mátyás szepesi préposttestvérének, Andrásnak adja, aki az első ismert őse volt a Golopy családnak. 1258-ban Golop az Aba nemzetségbeli Debrei ág tulajdona.

A XIII. század végén, Kolop néven szerepel, és Abaújvár tartozéka. Az 1332-1337 közötti években összeírt pápai tizedszedő lajstrom említi már a település Mindenszentek tiszteletére épített templomát. A török pusztítás idején a rablóhad teljesen kifosztotta, és porrá égette Golopot. Azok a kevesek, akik túlélték a rablást, fosztogatást, adót fizettek a megszállóknak.

Golop a Tokaj-hegyaljai borvidék egyik települése, a Golopon szüretelt borok a tokaji borok becsével és értékével bírtak.

Látnivalók:

• Régi és Új Vay-kastély
  
• Kastélypark

Eredetileg Rákóczi-birtok volt, a kuruc harcok során elnéptelenedett falu csak jóval a szatmári béke után települt újra be. 1750-ben Trautsohn herceg Németországból, a Fekete-erdő környékéről német telepeseket hozatott család birtokára. A település eredetileg az ő nevét viselte, Trauczonfalvának (németül: Trautsondorf) hívták. A telepesek főként szőlőgazdálkodással foglalkoztak. 1904-ben magyarosították a településnevet Hercegkútra, de a község mind a mai napig őrzi a sváb hagyományokat.

Az egyedi hangulatú a falu mindkét oldalán pincesor található. A borospincék labirintusa mellett a település másik büszkesége a különlegesen érlelt, svábszalonna.

A község határában található a "Pogánykút" forrása, amely a Rákóczi turistaút hangulatos táborozóhelye.

Látnivalók:

• Római katolikus templom
  
• Sváb tájház
  
• Világörökségi pincesorok
  
• Gombos-hegyi Kálvária
  
• Pogánykút (kirándulóhely)
  
• Götz János szobrászmővész mellszobra
  
• Pihenőpark szabadtéri színpaddal
  
  

A középkorban az Abák nemzetség birtokához tartozott. A települést először az 1330-as pápai lajstromban említik.

1567-ben a törökök Legyesbényét teljesen elpusztították, életben maradt lakosait elhurcolták. Rákóczi Zsigmond a szerencsi várkapitánynak, Békési Jánosnak adományozta, aki az elnéptelenedett falut újra telepesekkel népesítette be. A XVII. században a Rákócziak birtoka, ám a törökök újból elpusztították.

1711-ben a többi Rákóczi-birtokkal együtt a települést is elkobozták, az elnéptelenedett falu a kincstár tulajdona lett. A XVIII. században újra benépesült.

Látnivalók:

• Római katolikus „Jézus szent szíve” templom
  
• Református templom
  
• Millenniumi emlékmĹą

A település az oklevelek tanúsága szerint már a XIII. században létezett, s a legrégebbi oklevelekben is már, mint mezárost említik.

II. Rákóczi Ferenc 1700-ban vásárolta meg a községet. Maga a fejedelem is gyakran megfordult Mádon, különösen szüret idején. Mád ekkor már híres bortermelő helynek számított. A Napóleon elleni háborúk idején a tokaj-hegyaljai hadak Mádnál gyülekeztek.

A település barokk stílusú zsinagógáját 1795-ben építették. A mádi zsinagógához hasonló stílusú csak egy van még Európában. Az átépítése során a barokk és copf építészeti stílus keveredése jött létre, ettől vált egyedivé és Magyarország egyik legszebb zsinagógájává.

Több évszázados szőlőmĹąvelő és bortermelő hagyományai tették Mádot a hegyaljai bortermelés egyik fellegvárává. A település főutcáján álló házak a felvidéki népi építészet stílusát őrzik. A kőből épített boltíves kapui szinte változatlan formában láthatók ma is. Az egykori gazdagságot őrizték meg a lakóházai, kúriái, melyek alatt kiterjedt pincerendszerek húzódnak.

Látnivalók:

• Zsinagóga (Europa Nostra-díj)
  
• Malonyay ház
  
• Rákóczi-Aspremont kastély
  
• Római katolikus templom
  
• Református templom

A település nevét Lehel vezér fiának, Zumbó vezérnek a nevéből származtatják. Hajdan várkastélya is volt Zumbor néven. 1665-ben I. Lipót városi címet adományozott neki és kiváltságokkal ajándékozta meg. A XVIII-XIX. században számos birtokosa volt, többek között az Orczy, Vay és Andrássy családok.

Mezőzombor határában, egy szőlőskertekkel övezett völgyben fekszik az üdülőteleppé alakított Bor-tó, amely a horgászok és fürdőzők számára egyaránt kínál kikapcsolódást.

Monok egyike a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisfalvaknak, mely tagja a Szerencsi Kistérségi Társulásnak valamint a Tokaj-Hegyaljai bovidéknek is. A '80-as és '90-es években vált híressé kőmĹąves mestereiről, akik remek kézügyességgel tudták faragni a térségben is fellelhető "tufa" köveket. A település főutcáján haladva sok-a monoki mesterek által készített-jellegzetes tornácos házat láthatunk, de mindezek mellet a modern építészet elemei is feltőnnek

Bizonytalan, hogy a település honfoglalás kori alapítású vagy csak a tatárjárás után hozták létre. Legkorábban, 1392-ben említik, de a 13. század végén már biztosan létezett, birtokosai, a Monakyak fontos nemesi családnak számítottak.

A település elnevezése a szerzetest jelentő szláv monoh szóból ered. A törökök felégették a falut, 1567-ben pusztaként esik róla említés. A század vége, a következő század eleje felé újra benépesült, az 1570-es években épülhetett a reneszánsz stílusú kiskastély. Miután a település házasság révén az Andrássy család tulajdonába került, a család felújíttatta a kiskastélyt és építtettek egy nagyobbat is. A barokk palotát kés?bb klasszicista stílusban átalakították.

Látnivalók:

• Kossuth Lajos szülőháza
  
• Andrássy-kastély és kápolna
  
• Monoky-kastély

A települést elsőször 1239-ben Lyska néven IV. Béla egyik említi egyik levelében. A tatárjárást követően olasz (vallon) szőlősgazdákat telepített a környékre.

1320-ban Károly Róbert szabad piactartási jogot adományozott Olaszliszkának. Ebben az évben épült Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt temploma is. 1461-ban Mátyás király városi rangra emelte. 1606. június 23-án a Bocskai-féle felkelést lezáró bécsi béke alapján Bocskai István fejedelem uralma alá került a város. Olaszliszkán 1848. október 4-én átvonult a szabadságharc zempléni önkéntes zászlóalja, amelyhez a helyiek közül sokan csatlakoztak.

Látnivalók:

• Római katolikus templom
  
• Református templom
  
• Kossuth-ház
  
• Kőhíd
  
  

A község a világörökség részét képező Tokaji Történelmi Borvidék egyik német nemzetiségi települése. Rathka néven először, mint a Kállay család birtokát említik a XV. századi oklevelek. A község a regéci uradalom részeként ekkor már a Rákóczi család birtoka, 1697-től teljesen lakatlan. Az eredetileg magyar lakta települést Trautsohn herceg 1750-ben népesítette be újból a Feketeerdő vidékről érkezett telepesekkel. A falu a mai napig őrzi nemzetiségi hagyományait.

Látnivalók:

• Német nemzetiségi tájház
• Római katolikus templom
• Szent István és Boldog Gizella dombormĹąve

Már Anonymus írásában is szerepel a Bodrog két partján elterülő település, mely szerint Árpád vezér adományozta Ketel vitéznek, aki helyben földvárat építtetett. Az Árpád-házi királyok szívesen tartózkodtak a várban, mely egyben a királyi erdőbirtok központja is volt. 1201-ben Imre királytól városi kiváltságokat kapott.

A középkorban a Lengyelország felé tartó kereskedelmi útvonalak fontos állomása volt. Sárospatakon született Szent Erzsébet, II. Endre király lánya. A városnak Zsigmond király szabad királyi városi rangot adott. 1460-ban Mátyás király vásártartási joggal ruházta fel.

A legendás Sárospataki Református Kollégiumot 1531-ben alapították, ami korának egyik legjelentősebb magyarországi oktatási intézménye volt. Sokan a "Bodrog-parti Athén"-nak is nevezték. 1650-től egy ideig itt tanított a felvilágosult gondolkodásáról híres Comenius is. Az Ő nevét viseli a város másik jelentős intézménye, a tanítóképző főiskola.

A város végardói részén található termálfürdője, amelynek vize kiválóan alkalmas mozgásszervi betegségek kezelésére.

A környék népszerĹą kirándulóhelye a hajdani malomkőbánya helyén kialakult Megyer-hegyi tengerszem, amely geológiai és kultúrtörténeti bemutatóhely is.

Látnivalók:

• Rákóczi-vár
• Református Kollégium
  
• Trinitárius kolostor
  
• Rozsgonyi-vár
  
• Rákóczi Múzeum
  
• Római Katolikus Egyházi GyĹąjtemény
  
• Sárospataki Képtár
  
• Megyer-hegyi tengerszem (volt malomkő bánya)
  

A települést először 1256-ban IV. Béla okiratában említik. Ekkortájt telepedett le „barátszeren”, a város legrégibb részén a pálos rend. 1261-ben kapott Újhely városi kiváltságokat V. István királytól. Védelmére a Várhegyen kővár épült, mely a XVI. századig állt fenn. I. Lajos király 1351-ben a Koriatovics Tódor hercegnek adományozta, aki rutén telepesekkel népesítette be. A XIII-XIV. század folyamán végig királyi birtok volt.

1533-ban a Perényieknek sikerült irányításuk alá vonni a területet. Protestánsok lévén, a katolikus intézmények helyett protestáns iskolát alapítottak Patakon és Újhelyen is. A XVII. századtól Sátoraljaújhely a Rákóczi-család birtokába került. A XVIII. század közepétől Zemplén vármegye székhelye lett.

Az Oroszország, Lengyelország és Erdély felé vezető kereskedelmi útvonalak találkozásánál volt a híres hegyaljai borok kereskedelmi központja. A legenda szerint 1630-ban itt készítette az Oremus dőlőben termett szőlőből az első aszúbort Sepsi Lackó Máté práter.

Látnivalók:

• Kazinczy Ferenc Múzeum
  
• Waldbott-kastély
  
• Kazinczy Ferenc Emlékcsarnok (Széphalom)
  
• Barokk városháza
  
• Teitelbaum Mózes csodarabbi sírja
  
• Magyar Kálvária EmlékmĹą
• Pálos templom és kolostor
  
• Református templom
  
• Piarista templom
  
• Zsidó temetĹą
  

Korabeli feljegyzések szerint Szegi már az 1200-as években lakott terület volt. A falu határában lévő Várhegyen hajdanán a Szeghy család vára állott, mely az idők során teljesen elpusztult. 1469-ben Mátyás király a települést Tokaj irányítása alá vonja.

A Rákóczi-szabadságharc idején a falu teljesen elpusztult. Az elnéptelenedett területet ekkor nevezték el Szegi-pusztának. A terület a császárhoz hĹą főnemesek birtokába került. Először Zerdahelyi László, majd Perényi Péter, Serédi Gáspár, végül Szapolyai János lett az újraépülő falu ura. 1606-ban már községként említik. Ez idő tájt keletkezhetett pecsétje, melynek tanúsága szerint már városi rangra emelkedett.

Napjainkban a 338 lakosú községben található Közép-Európa legnagyobb pincéje.

Látnivalók:

• Római katolikus templom
  
• Szegi pince

Szegilong Tokaj-hegyalján a Zempléni hegység lábainál a Bodrog folyó partján elterülő parányi település, mely már a középkorban is lakott volt. Az évszázadok alatt túlélte a török hódoltságot és a XVIII. századi nagy tĹązvészt.

Lakossága évszázadokon keresztül szőlőtermesztéssel és kőporbányászással foglalkozott. Az itt élők számára a szőlőtermesztés ma is legfőbb jövedelemforrás. A község a történelem sodrásában mindig megőrizte önállóságát.

Látnivalók:

• Református templom
  
• Római katolikus templom
  
• Az I. és II. világháború áldozatainak állított emlékmĹąvek

Szerencs plébániatemplomának első említése 1217-ből való. Az 1490-ben már mezőváros, a Rákóczi család birtoka volt, 1507-től pedig Szapolyai János volt a helység ura.

1583-ban Rákóczi Zsigmond zálogba kapta Rudolf császártól Szerencs várát és a nemesi birtokot, majd 1603-ban a végleges adománylevelet is megkapta. 1605. április 17-20. között itt tartották azt az országgyĹąlést, amin Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé választották. Ezt követően 1606. március 9-én Bocskai szabad királyi városi rangot adott Szerencsnek. A Rákócziak közül a szerencsi vár utolsó ura II. Rákóczi Ferenc volt. A XVI. századból származó erődítmény ma is a város nevezetessége.

A XVIII. században a település, fejlődésnek indult, de a XIX. században ez a folyamat megtorpant. 1876-ban Szerencs elveszítette városi rangját is. Az ipartelepítés korszaka azonban újra fellendítette a környéket. 1889-ben felépült a Szerencsi cukorgyár, amely az akkori Európa legnagyobb cukorgyára volt. 1923-ban megépült a cukorgyártásra támaszkodó csokoládégyár is.

Látnivalók:

• Rákóczi-várkastély
  
• Református templom
  
• Görög katolikus templom
  
• Római katolikus templom
  
• Cukormúzeum
  
• Népház
  
• Képeslap Múzeum

A terület már a honfoglalás korában is lakott volt. A birtokot Árpád ajándékozta Turcol vezérnek lovasversenyben aratott győzelméért. A legenda szerint nevét is a hős bajvívó után kapta. 1894-ben tárták fel a vezér állítólagos sírját. Könyves Kálmán az 1110-ben itt tartott országgyĹąlésen mondta ki híres törvényét. Tarcalról indult el Rákóczi-szabadságharc előzményeként kitört felkelés.

A XVIII. század végén pusztító filoxéra-vész a helyi bortermelést is visszavetette. A II. világháborút követően Tarcalon alakították meg a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaságot és a Tarcali Kutató Állomást, mely ezáltal a környék borászati központja lett.

Látnivalók:

• Római katolikus templom
  
• Andrássy-kúria
  
• Király-udvar
  
• Rákóczi-borház
  
• Református templom
  
• Terézia-kápolna
  
• Degenfeld-kastély
  
• Zsinagóga
  
  

A település nevét a feltételezések szerint azoktól a francia nyelvĹą bevándorlóktól kapta, akiket a tatárjárás után telepítettek a környékre. A francia „taille" jelentése vágás, irtás, amely feltehetőleg a szőlőtelepítés előtti a domboldal bozótosának kiirtására utalt.

Tállya a XV. században már városi rangban volt.

IV. Pius pápa 1563-ban a tridenti zsinat idején megkóstolta a tállyai bort, és ezt a kijelentést tette: „Summum Pontificem talia vina decent!”, azaz: „Őszentségének ilyen (tállyai) bor dukál.”

A középkorban vára is állt a szőlőhegyen, de a XVI. században már romokban hevert. Lorántffy Zsuzsanna utasítására ekkor a kövek nagy részét építkezésekhez használták fel. A XVII. században a várost is kőfallal vették körbe. A XVII-XVIII. században hosszú ideig a Rákócziak birtoka volt, majd a szabadságharc leverését követően Tállya is a Trautsohnoké, 1808-tól a Bretzenheim család, majd a Sóhalmi család birtoka lett. A szájhagyomány szerint 1802-ben itt keresztelték meg Kossuth Lajost.

Látnivalók:

• Római katolikus templom, Evangélikus templom, Református templom
  
• Mailloth-kastély
  
• Rákóczi-kúria
  
• Rákóczi-pince
  
• Balogh-kúria
  
• Postaház
  

Nevét először 1067-ben említik, ekkor már szőlőtermesztő vidék volt. A város neve a feltételezések szerint a szláv "sztokaj", azaz folyó összefolyás szóra utal. Ezt támasztja alá, hogy a város a Tisza és a Bodrog összefolyásánál helyezkedik el. Anonymus feljegyzése szerint a földet Árpád ajándékozta Tarcal vezérének.

A település első hiteles említése 1074-ből származik, amikor Géza herceg a Salamonnal vívott csata után a tokaji várba menekült, és itt kelt át a Tiszán. Magát a települést 1353-ban említik először Tokaj néven. Első vára egy földvár volt, amely a tatárjárás során elpusztult. A XIV. századra már kővár állt a településen, mely a diósgyőri uradalom része volt.

1450 után Tokaj a Hunyadiaké, majd a Szapolyaiaké volt. Szapolyai János egy időre elveszítette a birtokot, de fia, János Zsigmond idejében már ismét a családé volt, így királyi uradalommá vált. A borvidék bevételének köszönhetően Tokaj mezővárossá fejlődött, népessége növekedett. A várat 1705-ben II. Rákóczi Ferenc ismeretlen okból leromboltatta. A szatmári békét követően, mint elkobzott Rákóczi-birtok a kincstárra szállt. 1860-ban a község megváltotta magát. A kiegyezés utáni békés évtizedekben Tokaj fejlődött, polgárosodott, a XIX. század végétől a hegyaljai borászat központjává vált. Városi rangját 1986-ban kapta vissza.

Látnivalók:

• Kapucinus kolostor épülete
• Pincesor
  
• Református templom
  
• Zsinagóga és zsidó sírkövek
  
• Bacchus-kút
  
• Tokaji Múzeum
  
• Tokaji Galéria
  
• Rákóczi-Dessewffy kastély

Régészeti leletek alapján már az őskorban is lakott terület volt. Nevét először Tolcsvatő formában említik az okiratok. A XIV- XVIII. században számtalan neves magyar történelmi család birtokában volt. 1659-ben épült a Dessewffy család barokk stílusú kastélya. Az 1700-as évek második felében került Tolcsva a gróf Szirmay és utána a báró Waldbott Frigyes családok tulajdonába. A Waldbott kastély ma is áll, melyben a község általános iskolája mĹąködik.

A görögök megjelenése Tolcsván 1711 után figyelhető meg, akik az ún. Tokaji Compania kereskedő társaság tagjaiként fontos szerepet játszottak a Hegyalja borkereskedelmében és a vidék külföldi árukkal történő ellátásában. A XVII. században a Rákócziak reneszánsz stílusú kastélyt, az 1800-as években pedig a Szirmay család eklektikus stílusú kastélyt építettek a településen.

Látnivalók:

• Római katolikus templom
• Református templom
  
• Görög katolikus templom
  
• Dessewffy-kastély
  
• Rákóczi-kastély
  
• Szirmay-kastély
  
• Borászati Múzeum
  
• Szemere-, Szirmay- és Stépán-kúriák

A település már az Árpád-korban lakott volt. Újfalu község első említése az 1332. évi pápai tizedjegyzékekben maradt fenn. Vámosújfalu néven Zsigmond király 1419. ápr. 12-én kelt oklevelében található.

A számos legenda valóságalapja csupán annyi, hogy a falu vámhely volt. Nagyon valószínĹą azonban, hogy előbb volt Újfalu, mint vámhely. Az újfalu elnevezés pedig onnan származik, hogy a Bodrog folyó sorozatos árvizei miatt a falu lakossága eredeti lakhelyétől északabbra, az országúthoz közelebb költözött, vagyis új helyre.

Látnivalók:

• Tájház
  
• Az I. világháború hősi halottainak állított emlékmĹą
• Református templom
  
• XIX. századi kőhíd
  
• Kopjafa